Hungarian (formal)Romanian

Eseménynaptár

Július 2017
H K Sz Cs P Sz V
26 27 28 29 30 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31 1 2 3 4 5 6

Képtár

keptar1

   Megnézem a  képtára
facebook
 
forum
 
Iskolánk rövid története

     Kolozsvár legrégibb és legrangosabb tanintézete, az unitarizmus központi intézménye évszázadokon át. Alapítása szorosan kapcsolódik az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulásához és a reformációhoz. A karok és rendek 1556-ban és 1557-ben ismételten kérték az Erdélyt kiskorú fia nevében kormányzó Izabella királynét, hogy a megürült kolostorokban alapítson felsőbb iskolákat. Az 1557. június 1–10. között tartott tordai országgyűlésen született meg a végleges határozat, melynek értelmében Kolozsvárt a domonkosok, Vásárhelyen a ferencesek, Váradon pedig a mindszentek kolostorában iskola létesült. A kolozsvári iskola a királynétől rögtön évi 100 forint segélyt is kapott, s épületének rendbetételét a város vállalta magára.  Ez a gótikus kolostorépület ma is áll az Óvárban, később a Ferenc-rendieknek adott otthont, most a Zenelíceum működik benne. Az újonnan létesült iskola vezetésével Dávid Ferenc városi plébánost bízzák meg. Dávid az erdélyi reformációvezető szelleme. Ekkor még lutheránus hitű, de rövidesen átveszi a kálvinista hittételeket (1564—1567), majd megalkotja saját felekezetét, az európai reformáció legradikálisabb ágazatát, az egyistenhívő antitrinitarizmust vagy mai nevén unitarizmust. Úgyhogy az iskola – és az egész város is – követte lelki vezetője hitét, s 1568 táján unitárius szelleművé vált.

     Az iskola működését fejedelmi adományok biztosították: János Zsigmond 1562 szeptemberében kelt alapítólevelében a kolozsvári dézsma negyedét az iskola fenntartására rendeli, s, ezt az adományt Báthory István (1571), Báthory Kristóf (1576) és Bethlen Gábor (1626) fejedelmek is megerősítik.

     A több mint egy évszázadon át az óvári kolostorépületben működő iskola belső életéről nem sok adat maradt fenn. Az Európa-szerte elterjedt protestáns humanista iskolák rendszerét követte, hiszen tanárainak nagy része a németországi protestáns egyetemeken szerezte diplomáját. Az intézet vezetője a rektor volt, mellette lektorok és végzős diákok (kollaborátorok) oktattak. Nyolc osztályban folyt a képzés, mely főleg a latin nyelv és a klasszikus kultúra elsajátítását, a filozófia és a teológia megismerését célozta. A XVI. század végén már európai rangú tudósok és reformátorok találkozóhelye az iskola

     1579-től a Báthory István alapította jezsuita iskola, majd egyetem a reformációval ellentétes barokk szellemiségnek is otthont teremtett Kolozsvárt. A XVI. század állandó felekezeti villongásai, a fejedelmek váltakozása nem kedvezett egyik iskolának sem. A tanulmányok rendje állandósult, a tanári kar viszont gyorsan cserélődött.  Az 1690-es Leopoldi diploma Erdélyt tényelegesen is a Habsburgok fennhatósága alá juttatta, s ezek igyekeztek a katolikusok épületeit visszaszerezni, így 1693 októberében az Unitárius Kollégiumot kiutasítják az óvári kolostorépületből. A Főtér nyugati során húzódnak meg, a plébániaházzal szomszédos három épületet próbálják iskolává alakítani. Ekkor a főtéri templom és plébániaépület is János Zsigmond adományából az unitáriusoké volt. Alighogy elkészültek a megfelelő átépítésekkel, 1697. május 6-án az egész városra kiterjedő tűzvész pusztított, s az unitárius iskolát is tönkretette. Ekkor Kolozsvári Dimién Pál rektort Hollandiába küldik, ahol egy év alatt 17 ezer forintot gyűjt össze, ami elegendő az újjáépítéshez. 1703-tól kezdve a tanítást a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc zavarja, meg ismételten. A Habsburg-győzelem urán a katolikusok 1716-ban visszafoglalják a főtéri templomot, majd 1718-ban az iskolaépületeket is elveszik.

     A tanítás 1718 őszétől a Belső Magyar utcában folyik tovább a Huszár-féle ház hat helyiségében. Ezt toldozzák, bővítik 1801-ig, amikor elkezdik Ledér József tervei szerint annak a kései barokk-klasszicista kétemeletes saroképületnek a felhúzását, amely ma a Victor Babeş Iskolacsoporté. Az 1806-ban befejezett kapuzaton már ott állott a felirat: MUSIS ÉT VIRTUTIBUS (A múzsáknak és erényeknek). A XIX. század valamennyi neves unitárius személyisége itt tanult a polihisztor Brassaitól kezdve Szentiváni Mihály és Kriza János költőkön, Jakab Elek és Kőváry László történészeken, Berde Áron természettudóson át Gyallay Domokos íróig. Itt működött a teológia is. Az 1887-ben hozzácsatolt szomszédos házzal együtt 55 helyisége volt, mikor 1901-ben kiürítették.

     1901   szeptemberére   ugyanis   felépült   a   templomon   alul   a kollégium mai, Pákei Lajos tervezte eklektikus épülete, a város azóta is legimpozánsabb iskolája. Az 1850 óta főgimnáziumi ranggal működő nyolcosztályos tanintézetnek ekkoriban átlag 400 diákja s 25 tanára van, 200 személyes az intemátusa.  Itt helyezkedik el a Teológiai Akadémia és a püspöki iroda is. A már 1834-től működő Olvasó Társaság, majd önképzőkör ekkor veszi fel   Kriza   János  nevét, kéziratos hetilapja a  Remény. A tanári kar kiemelkedő alakja az iskolatörténész Gál Kelemen igazgató, Barabás Ábel, Kiss Ernő és Borbély István irodalomtörténészek, Kelemen Lajos történettudós, Nyiredi Géza botanikus. Az első világháború után a kötelezővé tett román tantervek szerint nagyjából továbbra is unitárius felekezeti jelleggel folyt a tanítás. Sikerült az iskola nyilvános jellegét megőrizni.

    Lényeges változást a második világháború utáni kommunista rendszer hozott: a tanügyi reformmal 1948 augusztusában állami kezelésbe vette az iskolát l-es számú Magyar Fiú-középiskola elnevezéssel. Az intézet állami tantervek szerint kitűnő tanárokkal működött, a városvezető iskolája maradt az 1950-es évek végéig. 1949-ben megindult az esti oktatás, 1954-ben az intézet neve 7-es számú Középiskola lett. 1957-ben megünnepelték fennállásának 400. évfordulóját, ekkor kapta a Brassai Sámuel Középiskola nevet. 1957–1960 között a magyarországi forradalmat követő tisztogatások, koncepciós perek nyomán több rangos tanárt kényszerítettek más pályára. 1962-ben helyeznek az iskolába négy estis román osztályt, s 1963-tól román aligazgatója is van a tagozatnak.  1962-től német tannyelvű osztályok is működnek a Brassaiban. 1963-ban betiltják a Brassai név használatát, s csak 1970-ben engedélyezik újra államtanácsi határozattal Az 1960-as évek vége, 1970-es évek eleje fellendülést hozott. Szép hagyományok indultak: Fiatal Szívvel diákfolyóirat (1967), Brassai-hét, Brassai-kupa (1970), alapítványok, díjak létesültek.

     Az 1977-es hírhedt Ceauşescu-féle iskolareform áldozata lett a Brassai is: műszaki jellegű ipari líceummá alakították. Ez sok tehetséges diák távozását vonta maga után. 1975-ben átirányították a német tagozatot a Coşbuc Líceumba, s 1985 őszétől kezdve a nappali tagozaton román tannyelvű osztályokat indítottak. Mivel a központi hatóságok egyre csökkentették a magyar tannyelvű líceumi osztályok számát, a román osztályok diákjainak jó része magyar volt. Rövidesen az iskolán belül minden magyar feliratot letiltottak, a régi érettségi tablókat is leszedették. A falakat idézetekkel, jelmondatokkal aggatták tele.

     Az 1989-es változások után, az 1990. január 19-i felterjesztés nyomán a közel 2500 diákot számláló iskolakombinátból a nappali tagozatos román tannyelvű osztályok (kivéve a magyar tagozatra átiratkozó diákokat) átköltöztek az újonnan létesült Avram lancu Líceumba. Ettől fogva újra visszaállt az iskola magyar jellege. Csak az esti tagozaton maradtak román osztályok. 1990 óta iskolánk elméleti líceumként működik három nappali és két esti tagozattal.   A nappalin jelenleg két sor elemi, két sor gimnáziumi és három sor líceumi osztály működik. Az 1990-es évek folyamán — főleg holland segítségnek köszönhetően - az iskola bútorzata megújult, sikerült egy tantermet informatikai laboratóriummá átalakítani.  1992 ben újra aszfaltozták az udvart, 1993-ban felújították a tornatermet, 1997-ben a színpados dísztermet. Ebben az évben a Brassai-hét keretében ünnepelte az iskola fennállásának 440., Brassai születésének, illetve halálának kerek évfordulóját.
      Az iskola életében újdonságnak számított 1993-tól az Unitárius Teológiai Líceum osztályainak a beindítása. Ezek az egyház szellemi irányításával működnek, s minden szempontból vállalják és ápolják az egyház, valamint a kollégium hagyományait. Ez az osztálysor eleinte betagolódott a Brassaiba, 1997-től azonban fokozatosan önállósult. E folyamat még hangsúlyozottabbá vált 1999 júniusa óta, amikor kormányrendelettel az Unitárius Egyház visszakapta az iskola épülete feletti tulajdonjogot. Az újjáalakult tanintézet 2003. november 12-én felvette János Zsigmond egykori alapító fejedelem nevét, 2004-re pedig nyolcosztályossá bővült. Azóta magániskolaként kiépült az elemi tagozata is.
      Az egyház 2000 őszén nagy építkezésbe kezdett: a hátsó épületszárnyon tetőtérbeépítéssel diákbentlakást alakíttatott ki, 2001. szeptember 13-án került sor ennek felavatására. Rövidesen megkezdték a homlokzati szárny tetőtérbeépítését, mely még csak részben készült el. 2002-től az egyház évente visszaigényel néhány tantermet s más helyiséget a Brassaitól, s ezzel egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza az ott folyó oktató-nevelő munkát. Az egyház kérésére a Megyei Tanfelügyelőség tervbe vette az esti tagozat megszüntetését, s a még meglévő, kimenő estis osztályokat 2006 őszén egy Monostor úti iskolaépületbe helyezte. 2007 őszén a román tannyelvű estis osztályokat szervezetileg is átcsatolták a George Bariţiu Nemzeti Kollégiumhoz, az egyetlen végzős magyar osztály is oda járt, de a Brassaihoz tartozott. Ezzel tanév végén megszűnt iskolánk nagy múltú esti tagozata. 2010 őszén, a folyamatos terem visszaigénylések miatt, az iskola működése veszélyben forgott, amit végül úgy sikerült megoldani, hogy a szomszédos épületbe, a szintén az Unitárius Egyház tulajdonába visszakerült Ókollégium épületébe költözött négy líceumi osztályunk. 2011 nyara folyamán az iskola teljesen átköltözött ebbe az épületbe, így a diákok és a tanáraik az új lakhelyen kezdhették el a 2011-2012-es tanévet.