Hungarian (formal)Romanian

Eseménynaptár

Augusztus 2017
H K Sz Cs P Sz V
31 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Képtár

keptar1

   Megnézem a  képtára
facebook
 
forum
 
Brassai Sámuel

   brassai „Tíz évtizedet élt, tíz tudományt művelt, tíz nyelvet beszélt”. Röviden így lehet jellemezni Brassai Sámuelnek az életét, akire már kortársai is annyira feltekintettek, hogy még életében az „utolsó erdélyi polihisztornak” nevezték. Hosszú életének csodálatos vonása, hogy hat évtizeden át, az 1830-as évektől az 1890-es évekig tényleges szereplője maradt a szellemi életnek, nyomon tudta követni az érdeklődésébe vágó valamennyi tudományág alakulását.
     Máig is tisztázatlan születési ideje. 1797-től 1800-ig több variáns is található a lexikonokban. Apja, Brassai Welmes Sámuel, torockószentgyörgyi unitárius iskolamester, később torockói pap. Anyja, kissolymosi Koncz Gergely torockószentgyörgyi unitárius pap leánya, Krisztina. Ősei apai ágon szászok voltak (Brassóból származtak, erre utal a családneve is), de ő csak egy nyolcadrésznyire tartja magát szásznak.
    Első tanítója édesapja volt, aki fiát sajátos módszereivel vezette be a műveltség világába. Olvastatta, ha hibázott, kikerestette a szótárból, könyvből a helyes megoldást. Vagyis megtanította tanulni, rávezette a tanulás örömére. Ezek után íratta csak be torockószentgyörgyi iskolába, majd a kolozsvári Unitárius Kollégiumba, amelynek történetével sorsa ezután összefonódik. Az abszolutóriumot csak 21 évesen teszi le, mivel az 1816-os éhínség miatt hazavitték és csak két éves kihagyással került vissza a Kollégium diákjai közé.            
    Tanulmányai befejezése után Erdély legelőkelőbb főúri családjainál volt leánynevelő. Közben nemcsak nevelőként kezdett ismertté válni, hanem tehetséges fiatal tudósként is. Ennek köszönhette, hogy őt kérik fel a kolozsvári kaszinó tagjai a tervbe vett néplap szerkesztésére. A Vasárnapi Újság 1834. április 6-án megindul, s 1848-as megszűnéséig Brassai szerkeszti (s többnyire írja is). Célkitűzése a köznép felemelése, s ehhez a reformkor eszméinek közérthető magyarázatát, terjesztését társítja. E hetilap Brassait egész Erdély nevelőjévé teszi.
    Munkásságára felfigyelve 1837-ban az Unitárius Kollégium tanárának választják, bár ez több szempontból is rendhagyó volt. Eddig minden tanárt külföldi tanulmányok után méltattak katedrára. Brassai esetében ezt részben azért is engedték el, mert ekkoriban szinte lehetetlen volt Bécsből megszerezni az útlevelet. Eddig csak felszentelt papokat választottak tanárrá, ezúttal Brassaira bízták, hogy majd jelentkezzék felszentelésre, s ő ennek soha sem tett eleget. Őt választották a történelem-földrajz tanszékre, aki még az iskolai záróvizsgát sem tette le történelemből, s erre bizonyára többen emlékeztek. A választáskor valaki be is kiáltotta a véleményét: „Ex omnibus aliquid, ex totó nihil" (Mindenből valamit, az egészből semmit). A diákság nagy örömmel fogadta a kinevezést, és fáklyás menettel köszöntötte az újdonsült oktatót. 
brassaiszulohaz                                                                                 Brassai torockószentgyörgyi szülőháza


    A beiktatással Brassai életének legtevékenyebb és legtermékenyebb évtizede kezdődik. Brassai mint tanár, könyvtárnok majd igazgató új szellemet hoz a kollégium falai közé, s utóbb megreformálja az egész unitárius tanügyet. Elveti az addigi merev, tekintélyen alapu¬ló, szónokias oktatást. Tanítványaihoz barátilag közeledik, s óráin inkább beszélget, kérdve rávezeti őket a tudásra. Mindig a tanultakból indul ki, s diákjaival jegyzeteket készíttet, rámutat a tanultak gyakorlati vonatkozásaira. Óra végén előbb egy jobb, majd egy gyengébb tanulóval összefoglaltatja a lecke lényegét, a hibákat másokkal javíttatja. A tanulók jegyzeteit időnként beszedi, aláhúzza hibákat. Az igyekvők már órán elsajátítják az anyagot, a gyengékkel viszont egyszerűen nem törődik. Bár eleinte latin volt a tanítási nyelv, földrajz- és történelemórákon magyarul is megszólalt. Támogatta a magyar nyelvű önképzőköri munkát, melynek eredményeként 1839-ben megindult a Remény zsebkönyvek sorozata.
    1841-ben ki is dolgozta ezeknek az elveknek az alapján (módszertani jelszava: „Keveset, jól és lassan”) az új tantervet, mely szerint az iskola három tagozatot foglalna magába. Az első három osztály a „hungarica" elnevezést viselné, ez az eleminek felel meg, itt csak magyarul folyna az oktatás, a harmadikban vezetné be tantárgyként a németet. A második tagozat öt osztálya a „philologica" jelzőt viselné. Itt a latin volna a főtárgy, de a magyar nyelvre alapozva tanítanák, s így sokkal hamarabb elsajátítható lenne. Mellette tanítanának németet, hazai és világföldrajzot, mértant, fizikát, kevés ókori történelmet valamint mitológiát. A bölcseleti tanfolyamot Brassai csak háromévesre tervezte. Mint tantárgyat a latint teljesen mellőzte volna. A teológiai órák számát napi egyben állapítaná meg, s a négy fő tárgy a matematika-fizika, a hazai és világtörténelem, a filozófia valamint a statisztika lenne. Az eddigi magoltatás helyett az értelmes tanulást helyezi előtérbe. Éppen ezért szükségesnek véli a magyar tanítási nyelvet minden szinten. Az új tanterv érvényre juttatásához és a színvonal emeléséhez föltétlenül szükség volt megfelelő magyar nyelvű tankönyvekre. Brassai még tanárrá választása előtt megírt legelső kötete is tankönyv lett: Bevezetés a világ, föld és státusok esmeretébe (Kolozsvár, 1834). Most megindítja tankönyv-sorozatát, a Kék könyvtárat. Ennek 1842 és 1867 között tizennégy száma jelent meg, többségüket Brassai írta.
brassainoveny                             1839-ben Endlicher István növényt nevezett el Brassairól Ausztráliában (Brassaia actinophylla)


     Az 1848-as márciusi események hatására Kolozsváron is megalakul a nemzetőrség, melynek tagja lesz Brassai is, beválasztják az újjászervezett városi képviselőtestületbe. A tanévet már májusban berekesztik. November 17-én, mikor Úrban császári tábornok csapataival bevonul Kolozsvárra, Brassai letartóztatásától félve elmenekül a városból. Hosszas bujdosás után 1851-től Pesten telepszik le, s ott egy előkelő magánintézet tanára lesz. Kolozsvárra csak 1859-ben kerül vissza a kollégium tanáraként. Ugyanebben az évben a frissen megalakult Erdélyi Múzeum Egylet a természeti tár őréül választja Brassait, ezennel pedig fokozatosan ide tevődik át tevékenységi területe is. 1861-ben igazgatónak választják, ekkor kezdi átalakítani a Mikó-kertet botanikus kertté.
    Munkája elismeréséül 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választja, majd a Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem matematika professzorának is kinevezik, a későbbiekben pedig rektornak, majd dékánnak is megválasztják.
    1897-ben országos szinten ünneplik születésének 100. évfordulóját, maga a császár is üdvözlő üzenetet küld neki. Csupán pár nappal éli túl évfordulóját, június 24-én átadja lelkét a Mindenhatónak. Végrendeletében egész vagyonát az Unitárius Kollégiumnak adományozza, az újonnan felépült kollégiumi épület így részben az ő hagyatéka, Berde Mózes mellett. A Házsongárdi temetőbe helyezik örök nyugalomra, ahol a Pákey Lajos tervezte síremléket 1910-ben avatták fel.
    Brassai Sámuel szellemi hagyatéka, példája, tanítása számos általánosítható tanulságot nyújthat a ma embere, így a ma tanára és a ma diákja számára is. 

A Brassai-síremlék

 

    Brassai Sámuel földi maradványait 1897. június 26-án délután kísérik ki az unitárius templomból a Házsongárdi temetőbe. Nem csak egy közel százéves tudóst temetnek, hanem az egész 19. századi erdélyi tudományos világ utolsó képviselőjét, az utolsó polihisztort.

    A gyászbeszédekből, megemlékezésekből, Kőváry László még az évben közzétett könyvéből kitűnik, hogy Brassaiban az egyik első erdélyi lapszerkesztőt, az Unitárius Kollégium földrajz, történelem, matematika-fizika szakos tanárát, igazgatóját, felügyelő gondnokát, a magyar nyelvű közoktatás úttörőjét, tankönyvírót, a pedagógiai módszertan megújítóját, tájaink egyik első közgazdászát, statisztikusát, a nyelvtudomány és az összehasonlító irodalom úttörőjét, a filozófus-esztétát és jeles botanikust, hangszeren is játszó zenetudóst temették. S ezeken kívül felemlegethették mint 1848-as nemzetőrt, a Múzeum-Egylet első igazgatóját, majd alelnökét, az egyetem dékánját és rektorát, az akadémia legrégebbi, már tiszteletbeli tagját.

    Még tán a koszorúk sem fonnyadtak el a síron, amikor július 9-én az egyetem akkori rektora, a bonchidai születésű Farkas Lajos jogtörténész professzor megbeszélést hívott össze, melyen Brassai emlékének megörökítéséről tárgyaltak. Mindnyájan egyetértettek, hogy közadakozásból kell méltó síremléket emelni Brassainak, s ezért elhatározták egy országos bizottság szervezését. Összesen 89-en vállalták a tagságot. A bizottság élén négyen elnököltek: gróf Esterházy Kálmán, az EME elnöke, Ferencz József unitárius püspök, Farkas Lajos egyetemi rektor és Gyulai Pál, az MTA igazgató tagja. A titkári tisztséget Boros György teológiai tanár, a pénztárosit Merza Lajos EMKE-pénztárnok vállalta. Hogy ez a bizottság működőképes legyen, ahhoz egy intézőbizottságot alakítottak, amely Farkas elnökből, Boros György titkárból és Merza pénztárosból állt. Az ő munkájuk lett a pénzgyűjtés. Évente gyűjtőívek százait küldték szét, s azokra apránként érkeztek az adományok. Az első adományt 1898-ban Duka Tivadar orientalista küldte Londonból, a legnagyobb adományt az Unitárius Egyház tette ezer korona értékben, a legnagyobb hozzájárulás viszont a báró Bánffy Zoltánné védnökségével rendezett 1904-es koncertből származott, közel 1200 korona. 1908 nyarára érte el a tőke a 13 ezer koronát, amit az Unitárius Egyháznál letétbe helyeztek, s ezután kezdhettek a síremlék-tervezéshez.

brassaisir
    Brassait 1897-ben Bölöni Farkas Sándor és Berde Mózsa síremléke közé temették, itt nem volt megfelelő a hely emlékmű állítására. Ezért a város díszsírhelyet ajánlott fel, s így esett a választás a temető legfelső pontjára, szembe a főúttal. A tervezésre Pákei Lajos főmérnök vállalkozott, aki már korábban felvázolt egy görög templom-előcsarnokban álló szarkofágos síremléket, de erre nem gyűlt elegendő pénz. Úgyhogy egyszerűbb tervet kellett kidolgoznia, amelyet a bizottság 1910. január 27-i ülésén elfogadott. Ez három lépcsős emelkedés alatti kriptából áll, fölötte két méteres négyzetes kőtömb áll „BRASSAI SÁMUEL / 1800–1897” felirattal. Ezen négy dór és jón stílust kombináló, egyetlen tömbből kifaragott oszlop nyugszik, melyekre dór párkányzatú piramis-tető támaszkodik. Az egész emlékmű magassága 6,65 méter. Az oszlopok között talapzaton áll Brassai másfélszeres életnagyságú bronz mellszobra, melyet Veress Zoltánné Kozma Erzsi művésznő mintázott meg, s a Hungária öntödében kiviteleztek. A szobor talapzatán a Brassairól elnevezett növény levélmintáját felhasználó, Knauer József műlakatos készítette vörösréz-koszorú volt (már több évtizede ellopták). A szobor mögötti szienit-lapra vésték e feliratot:

„a százzal haladónak”
a nemzeti kegyelet
1910

    Itt a „száz” századot jelent, minthogy Brassai hibáztatta ezt a ma elterjedt szóalakot. Az emlékművet három oldalról szintén görög stílusú áttört díszkorlát határolja. A kriptát az Antonio Gurisatti cég építette, a kőfaragó munkálatokat Gerstenbrein Tamás cége végezte.

A síremlék-bizottság 1910. április 29-én kiemeltette Brassai érckoporsóját eredeti sírhelyéről, s Boros György imája mellett áthelyezték az épülő emlékműbe. Az ünnepélyes felavatást 1910. október 2-ára, vasárnap délelőtt 11 órára tűzték ki. A felavatáson az unitáriusoké mellett kivonult a református és a római katolikus tanintézet diáksága is tanári kísérettel, az egyetem szintén több professzorral és diákkal képviseltette magát.

    A szép őszi időben az ünnepély a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Farkas Lajos bizottsági elnök mondott ünnepi beszédet, melyben számos latin idézettel alátámasztva Brassai egyszerűségét és őszinteségét emelte ki, rámutatva, hogy mindenben az általánosat kereste. Ő volt az erdélyiség megtestesítője. A következő szónok, Boros György a síremlék-bizottság jelentését olvasta fel a gyűjtés és kivitelezés adataival. Ezt követően Szvacsina Géza polgármester Kolozsvár városa nevében vette át a síremléket e szavakkal: „Átveszem, mint nemzeti ereklyét. Minden kis részében a nemzeti kegyelet nyer kifejezést. Átveszem, mint a város közkincsét, melynek értékét és becsét nagy fiának, Brassai Sámuelnek halhatatlan érdemei alkotják”.

    Az első koszorút az Unitárius Egyház nevében Ferencz József püspök helyezte a sírra beszéd kíséretében. Utána a Magyar Tudományos Akadémia, a Ferenc József Tudományegyetem, az egyetem Matematikai és Természettudományi Kara, a Magyar Királyi Természettudományi Társulat, az Erdélyi Múzeum-Egylet, az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Unitárius Kollégium és a Római Katolikus Főgimnázium képviselője helyezte el koszorúját. Több személy és intézmény táviratilag jelezte tisztelgését.

    Száz éve a Házsongárdi Panteon díszeként áll a régi sírkert legmagasabb pontján aránylag épségben a monumentális síremlék. Brassai egyháza, iskolája, az élete színteréül szolgáló város feladata az emlékmű megőrzése a következő századokra is.

    Az összeállítás Gaal György, iskolánk egykori magyar szakos tanárának írásai alapján készült el.