A vizsgák és a vele járó izgalmak lejártával mindenkinek kellemes nyaralást kívánunk egy volt, és egyben egy jelenlegi diákunk édesanyjának kis írásával!

     A transzparens feliratát én is először konkrétan értelmeztem: makacs (körömszakadtáig való) ragaszkodás e négy falhoz, az épülethez, mely labirintusszerű lépcsőivel, fel-le körbejárható folyosóival, a misztikus örök újrakezdés lehetőségét nyújtja, s nem zárja ki a bezártság gondolatát. De a gondolat itt tovább szárnyal. E falak ifjú diákszívet „zártak” magukba, továbbítván egy olyan lelkületet, eszmélkedést, ami tarisznyába való egy életen át.

     „Örökké Brassai XII. A” – itt Erdélyben ez egy „kitűző”, egy jelkép a lélekbe, végzős diákok szívébe, függetlenül az épülettől. Ez egy érzés, ez egy örök emlék: diák – diák, diák – tanár kapcsolat, az a bensőséges hangulat, ami 12 év alatt összegyűl a diák tarsolyába. Sajnos számomra diákéveim nem nyújtották azt, amit most gyermekeim megkaphattak itt, a Brassaiban.

     „Örökké Brassai XII. A” – látom a könnyező szemeket, szinte hallom a mély csendben a szívek dobogását. Csukott szemmel is látom gyermekem tekintetében, a felnőtté válás küszöbén azt a kimondhatatlan értékes poggyászt, amivel távozik az iskolából. Örökké köszönöm neked Brassai!